A következő összefoglaló a Millásreggeli 2025. március 17-i beszélgetése alapján készült, melyben Szabados Levente, a Frankfurt School docense és a Neuron Solution társalapítója a programozás automatizálásának jövőjéről fejtette ki gondolatait.
A programozás, mint automatizálható tevékenység
A programnyelvek fejlődésének történetében érdekes ellentmondás figyelhető meg: bár a hatvanas évek vége óta számos új programnyelv született, maga a programozás folyamata évtizedek óta viszonylag állandó maradt. Szabados Levente kiemelte a fejlesztői világban ismert mondást: „amit 30 perc alatt meg lehet csinálni, azzal megéri másfél órán át szenvedni, hogy automatizáljuk.” Ez a szemlélet most a programozásra is kiterjed – a mesterséges intelligencia képes lehet átvenni bizonyos programozói feladatokat.
A programozás kettős természete
Szabados szerint a programozás alapvetően egy nyelv, amelyet a mesterséges intelligencia is képes elsajátítani, ahogy más nyelveket is. „A programozás irodalom, csak egy nagyon együgyű közönségnek, amit számítógépnek hívnak” – fogalmazott a szakértő. A programozás két nagy területre osztható: egyrészt van az alkotó, tervező munka (szenior feladat), amely hasonlít egy ház műszaki paramétereinek megtervezéséhez, másrészt a „kalapálás”, az egyszerű blokkok felépítése (junior feladat). Az utóbbi területen már most is jól alkalmazható az automatizálás.
Az automatizálás korlátai és kockázatai
Fontos kérdés, hogy a felhasználók képesek-e megítélni egy mesterséges intelligencia által írt program minőségét. Míg egy történelmi adatot könnyű ellenőrizni, egy program helyességének megítélése szakértelmet igényel. Szabados példaként említett egy banki rendszert, amely tökéletesen működhet tízezer ügyfélre optimalizálva, de összeomlhat, ha hirtelen százezer ügyfelet kell kezelnie. Az ilyen problémák nem feltétlenül mutatkoznak meg azonnal, és komoly következményekkel járhatnak.
A programozói szakma átalakulása
Bár korábban programozó-hiányról beszéltünk, most felmerül a kérdés: ha a szoftver ír szoftvert, szükség lesz-e egyáltalán programozókra? Szabados szerint inkább polarizációról van szó – bizonyos programozói feladatok eltűnnek, míg mások felértékelődnek. Érdekes paradoxon, hogy valahányszor könnyebbé vált a szoftverírás (például új, emberközelibb programnyelvek megjelenésével), nem csökkent, hanem nőtt a szoftverek iránti kereslet. Ez a „fogyasztási paradoxon” azt jelenti, hogy ha valami olcsóbbá válik, több fogy belőle.
Az oktatás és a juniorok helyzete
Megválaszolásra vár a kérdés, hogy hogyan lehet valakiből szenior programozó, ha a junior munkákat gépek végzik el. Szabados szerint ki kell alakulnia valamilyen új foglalkoztatási paradigmának, ahol a juniorokat nem feltétlenül azért foglalkoztatják, mert termelik a „napi betevőt”, hanem hogy eljussanak a szenior szintre. Ez lehet oktatási intézményekben vagy cégeknél, de a pontos megoldás még nem látszik. Arra a felvetésre, hogy érdemes-e a gyerekeket programozásra tanítani, a szakértő határozott igennel válaszolt, mivel a programozás logikájának és szerkezetének megértése fejleszti az ítélőképességet, ami a jövőben rendkívül értékes lesz a munkaerőpiacon.
Biztonsági kérdések és szabályozás
Felmerült a kérdés: „Ki fogja őrizni az őrzőket?” Szabados szerint relatíve kevés olyan ember lesz, aki valóban érti majd az AI rendszerek működését. Amikor felvetődött annak kockázata, hogy ezek a szakemberek visszaélhetnek a helyzetükkel, a szakértő politikai kérdésként értékelte ezt – egyesek a szigorú megfigyelésben, mások az open source megközelítésben hisznek. Szabados az open source mellett érvelt, de nem korlátlanul: „Nem a konyhakést kell szabályozni, hanem a konyhakés használatát” – azaz nem a technológiát kell betiltani, hanem társadalmi konszenzust kell kialakítani annak használatáról.
Zárógondolatok
Természetesen ez egy olyan jövőbeli probléma boncolgatása, ami „még nem rúgta ki magát”, vagyis még csak formálódik. Érdemes figyelemmel kísérni, milyen fejleményekkel jár majd ez az átalakulás a programozói szakmában és a társadalomban egyaránt.
A téma rendkívül gondolatébresztő betekintést nyújt a programozás jövőjébe a mesterséges intelligencia térnyerésének korában. Szabados Levente szakértői meglátásai egyensúlyt teremtenek a technológiai optimizmus és a reális aggodalmak között. Különösen értékesek a programozói szakma polarizációjáról, valamint az oktatás jövőbeli szerepéről tett észrevételei. Nemcsak technológiai, hanem társadalmi és politikai szempontokat is érint, ezáltal komplex képet fest egy olyan jövőről, amelyben az ember-gép együttműködés új formái alakulnak ki. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeken érdemes elgondolkodni, miközben a programozói szakma és az oktatás átalakulását tervezzük.
Interjú link: Millásreggeli podcast – pusztító körömfájásvírus, automata programozók – Millásreggeli – a gazdasági muppet show
Ne maradjon le a mesterséges intelligencia legújabb megoldásairól!
Kérje blogértesítőnket, és legyen mindig naprakész korunk legfontosabb technológiájával kapcsolatban!
