Egyre több neves médium korlátozza a keresőrobotok számára tartalmaik tanulmányozását, ami komoly kérdéseket vet fel a technológiai fejlődés és az információhoz való hozzáférés terén. A média cégek részéről érthető ez a lépés, hiszen saját produktumaikat, így közvetetten a bevételeiket próbálják megvédeni. Ugyanakkor a lépés vitákat generál arról, hogy mindez miként befolyásolja az MI fejlődését és a felhasználók tájékozódási lehetőségeit. E kérdések kapcsán Kovács Nagy Áron interjút készített Szabados Levente MI szakértővel.
Az MI adatéhsége és a minőségi tartalom szerepe
Szabados rámutat, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek, különösen a nagy nyelvi modellek, mint például a ChatGPT, hatalmas mennyiségű és változatos adatot igényelnek a fejlesztéshez. Az MI minél több minőségi szöveggel tanítható, annál kifinomultabbá válik. Az általánosan elérhető, közbeszéd jellegű fórumtartalmak például könnyen hozzáférhetők, de ezek nem feltétlenül képviselnek magas minőséget. Az értékes tartalmak – például újságírók által gondosan készített hírek és elemzések – sokszor médiavállalatok tulajdonában vannak, akik az ilyen anyagok létrehozásába jelentős erőforrásokat fektetnek.
Az adatbázisok korlátozásának kérdése nem új keletű: az MI rendszerek fejlesztéséhez szükséges adatokhoz való jogi hozzáférés régóta vitatott. A status quo értelmében a fejlesztők eddig is használták ezeket az adatokat, de most a médiacégek igyekeznek változtatni ezen, mivel saját gazdasági érdekeiket féltik.
A keresőrobotok és az MI közötti különbségek
Egy másik aspektus, amelyet Szabados kiemel, a már kiképzett MI rendszerek hozzáférése a tartalmakhoz. Míg a Google keresőmotorjai a tartalomgyártók és a keresők közötti konszenzus alapján terelik a forgalmat a weboldalakra – ezzel reklámbevételhez juttatva az oldalakat –, addig az MI rendszerek a tartalmak elolvasása és összefoglalása révén nyújtanak tájékoztatást anélkül, hogy a felhasználót a forráshoz irányítanák. Ez a tartalomgyártók szempontjából bevételkiesést jelenthet, hiszen a látogatók közvetlen forgalmuk és reklámbevételeik csökkennek.
Szabados hangsúlyozza, hogy az MI modellek fejlődése és a média bevételi struktúrái közötti feszültség új megoldásokat kíván. Ahhoz, hogy mindkét fél számára előnyös megoldást találjanak, szükség van egy olyan gazdasági modellre, amely az MI használatát a tartalomgyártók számára is méltányossá teszi.
Gazdasági modell dilemmája: Hogyan fizetünk az információért?
A médiacégek korábbi üzleti modellje, amely a nyomtatott újságok eladására és a reklámbevételekre épült, egyértelműen működött. Azonban az online tartalomfogyasztás térnyerésével ez a rendszer átalakult, és az újságírói munkáért való fizetés kérdése egyre égetőbbé vált. A mesterséges intelligencia megjelenése előtt is nagy kérdés volt, hogy az olvasók hajlandók-e fizetni a digitális tartalmakért. Most, az MI fejlődésével és az információ automatikus feldolgozásának lehetőségével pedig még összetettebbé vált a helyzet.
Előnyök és hátrányok mérlegelése
Amikor olyan nagy médiumok, mint a New York Times, úgy döntenek, hogy kizárják az MI-alapú keresőrobotokat, mindkét oldal számára mérlegelniük kell a következményeket. Az információhoz való hozzáférés akadályozása az MI rendszerek számára lelassíthatja a technológiai fejlődést, viszont a médiumok így megőrizhetik a munkájuk értékét, amelyet a felhasználók – közvetve vagy közvetlenül – kifizetnek.
Az új helyzet szükségessé teszi, hogy a médiacégek, az MI fejlesztők és a szabályozó hatóságok egy olyan kompromisszumos modellt dolgozzanak ki, amely megőrzi az újságírás értékét, ugyanakkor lehetővé teszi az MI technológiák fejlődését is.
Ne maradjon le a mesterséges intelligencia legújabb megoldásairól!
Kérje blogértesítőnket, és legyen mindig naprakész korunk legfontosabb technológiájával kapcsolatban!
